Aquarius elment…
- 09.10.11
- Nincs kategorizálva
- 22 hozzászólás
Kedves látogatók, ismerősök, rokonok, barátok…
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2009 október 10-én türelemmel viselt, nehéz betegség után elhunyt Bukucsné Mecsek Zsuzsa. Online részvétfogadás a temetés napjáig itt, ebben a cikkben.
Temetése október 20-án kedden, 13 órakor lesz a diósgyőri (Miskolc) temetőben.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
A gyászoló család
Mindig félve néztem meg az oldalt és félelmem ma beigazolódott. Mélyen megrendített, hogy Zsuzsa és ahogy verseit, írásait jegyezte Aquarius elment közülünk.
Személyesen nem ismerhettem Őt, de veseiből és írásaiból egy nagyszerű embert ismerhettem meg.
Szegényebb lesz nélküle az az irodalmi oldal, ahol műveit én gondozhattam.
Ő elment, de gyönyörű versei, gondolatai, érzései velünk maradnak.
Nyugodjék békében.
Őszinte részvétem családjának.
Simon Vera
A hír megdöbbentett,szinte hinni sem akarom.
A kedves barát,a mély érzésekkel teli gyönyörű verseket író,tehetséges kis teremtés nincs többé…
Attól szörnyűbb érzés nincs,amikor egy édesanya veszíti el
és temeti el gyermekét.
Drága kis Zsuzsikám pihenjél békében és a lelked szárnyaljon magasan, ahol nem húz le a nyomorúságos betegség.
A család fogadja mély együttérzésemet : Lerchné Kati.
Drága Zsuzsám, sajnos csak a netről ismerhettük egymást…de mélyérzéssel megáldott embernek tartottalak, aki a súlyos betegségedben is bizonyítottad nagyszerűségedet.
„Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben. Kinek-kinek annyit ér az élete amennyi örömet szerez másoknak.”
És Te nagyon tudtál örömöt szerezni.
Felnéztem és nézek rád.
Nyugodj békében.
Családjának mély részvétem
Zsidai Erzsébet
Drága Zsuzsám! Édes kicsi Aquám! Nagyon szerettelek és kimondhatatlanul fáj,hogy már nem lehetsz köztünk. Szeretném továbbra is renszeresen mondani a rádióban a verseidet,hogy minél többen megismerjék azt a csodát amit a lelked-szellemed jelentett,de látod ezt nem beszéltük meg,az engedélyed az életre szólt. Most kihez forduljak,ki fogja nekem azt mondani,tartsam életben a gondolataidat…részvétem kívánom a családnak,Édesanyádnak aki megérte a legborzasztóbbat amit csak anya megérhet,Lénának a Te Csodádnak és a kis Daninak és mindenkinek akik most küzdenek meg azzal az embertelen űrrel amit hagysz magad után…nyugodj Zsuzsám békében
Ahogyan én szeretlek
Lennék én fiatal szálfa,
melyből bölcsőd faragják,
s lennék – bár sírva – deszka,
hogy koporsódhoz adják…
***
Éjbeli holló, fény-teli olló
vágja az álmod ketté,
s teszi boldogságod
ébren-rettenetté.
Könnye hull a csendnek. Érzem, mellém bújik a magány.
Jeges érzés kopogtat a szívben, mitől deres lesz az élet,
Mert hiányodtól éles jégkristályok sebzik meg a lelkem,
Hiába tudom azt, hogy holnaptól minden más és szép lesz.
Isten fogja már kezed, el nem engedi, mert emberségeddel és szereteteddel életeket tettél boldoggá a földön.
Az emlékezéshez nem emlék,
Hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.
(Shakespeare)
Drága Zsuzsa! Sajnos személyesen már nem találkozhattunk, de verseid nagy örömet szereztek, ahányszor olvastam őket, tettem ki a fórumra, s a belőlük áradó emberséged, szereteted most magaddal vitted erre a hosszú útra.
Nyugodj békében. Hátrahagyott családodnak mély részvéttel kívánok megnyugvást.
Letetted hát a földi fájdalom összes terhét:
ma Fény ölel körül – Isten angyala vagy.
Magunkban őrizzük lelked drága kincsét,
s tovább adjuk minden itt hagyott szavad.
Láthatatlan lépted szellő kíséri az úton,
s arcunkat simítod majd – tudom – néha nap.
De marad az űr is, mit magad mögött hagytál…
Bármerre jársz, velünk maradsz.
Legyen békesség Veled!
Kedves Barátom!
Sok gyönyörű versed közül én választottam egyet, amivel elbúcsúznék Tőled – ha tudnék…
Emlékszem – pedig van annak már két éve is – mennyire örültél, amikor ezt a verset elkészítettük Neked…
http://www.youtube.com/watch?v=ZQHW958oqq4
Legyen béke lelkeddel – lelkedben – lelkünkben…
Virág-éneked velem marad
Búcsúzom Tőled
Edafelicia
Együttérzésem a Családnak!
Későn jöttem…Nyugodj békében…
Kedves Zsuzsa!
Sajnálom, hogy személyesen nem ismertelek, az írásaidból mégis sokat tudtam Rólad, s amit láttatni engedtél, az gyönyörű volt.Nyugodj békében, ott, ahol már nincs fájdalom, szomorúság, ott, ahol egyszer még találkozunk.
Sokan hiszik azt, hogy az élet a múlandóság, a halál az örökkévalóság és míg az élet folyamatos út a vég felé, addig a halál az első lépés az új kezdet felé… Én nem tudom hogy van ez, de azt hiszem, hogy a szellemiségünkből, a gondolatainkból, a szeretetünkből kell hogy megmaradjon valami és erősítse az Univerzumot. Van aki többet, van aki kevesebbet tud hozzátenni ehhez. Akire sokan emlékeznek és akinek emlékét versek őrzik az, egészen biztosan tudom, hogy sokat tett./ koma
Hanghullató
Bukucsné Mecsek Zsuzsa emlékének
Ne félj…
Tovább már nem sirat senki,
én sem hullatok könnyet,
csak ezt a néhány hangot -
pedig úgy tenyerelted tüdőmre
a hangokat, hogy oltárt emelt bennem
a pillanat.
(bárcsak szememre lávaforró
mámort öntene az Isten, hogy
ne lássam a halált…)
De Te már
csak a hollóknak énekelsz.
Az a sok gyönyörű virág mit utoljára kaptál ,az mind a szeretet jele.
Legyen álmod szép.
Legyen béke Veled.
Nem láttam, nem hallottam, nem tudtam eddig semmit sem Róla.
Most megdöbbentett minden írása. Elkéstem.
Nem tudok semmit sem mondani.
“Torkomon szorító kötél a sírás” írtad egyik versedben …most az enyémen is…
Isten áldja….
Csendesen,szeretettel emlékezem Rád !
A családodnak,őszinte részvétemet küldöm …
István
Eszembejutottál…ma is. Gyönyörű írásaiddal emlékezem rád.
Nyugodj békében, Zsuzsa!
Fél év -
hogy elmentél
Kedves Barátom,
de szívedet
ma is
közelemben
látom…
Most találtam erre a hírre! Már régóta nézegetem az oldalt!
Vigyázzanak RÁD az égiek!!! Nyugodj Békében!