tonibacsi: J É G V I R Á G (Zsuzsa napra)
- 09.02.19
- Mások gyöngyei
- 1 hozzászólás
Látod-e nyílik a csend, s vele furcsa virágok.
Azt hiszem, ez csak a tél dere és vele hő szeretésem.
Pillanat adja neked a teremtés nagyszerűségét,
Vedd e virágot, bár a kezeddel meg sose érintsd!
Jégből és szeretetből fonta filigrán fényét
Már a tavasz jeleként teneked ez a gyöngyszemű reggel.
Sírni, ha kezd, sose bándd, az a késhegyű tél búcsúzása,
S új liliomnak lesz vele jégdudvás kicsi szára.
Feljön a nap, s moziként teszi lábad elé fura képét,
S úgy maradok veled ott, mint porbundás kicsi tócsa.
Imádom ezt a versed is – köszönnöm épp olyan kevés,
mint porbundás kicsi tócsa tükrében a szépítkezés…