Víz-hang

tonibacsi: Varázs

Kihunynak fenn a csillagok,
Ha én, a sámán meghalok.
A furcsaritmusú dalok
Emléke épphogy andalog

Ha néha még varázsolok
A táncom már csak tántorog
Régen nincsen rá torok
A dal helyett harákolok.

Ha bárki vár a tűz körül
A lelkem itt belül örül
Hanem a vén fej legfölül
A lángoshoz kell tejfölül

Nem tudom milyen gyönyör
Amihez tűzből kell a kör
Emléke is csak meggyötör
Kelnék mégiscsak egyre föl!

Dobomba’ benne bong a bú,
Irgalmatlan de halkszavú.
Érvénytelen a gond-adu
Verejtékem már füstszagú

Dobomba már a szív dobog
Ha donga bőrét megfogod
Vadonba szól a tompa dob
Tudom, tudom, de nem hagyod.

A bőr s a furcsa illatok
Idézik fel, hogy itt vagyok
Ennyi, amit még itt hagyok,
S kihunynak fenn a csillagok