aquarius: Bűbáj
- 09.01.10
- Verseim 2009
- 2 hozzászólás
Kiszáradnak a tengerek,
ha én, a bűbájos, elmegyek.
Helyettem majd a csönd jön el,
nem lesz morajlás, kavicszörej.
Most még néha mormolok,
erőtlenül is bájolok,
de parazsat járva mezít a talpam,
és egy boszorkány sem halhatatlan.
Köröttem hűlő tűzkörök,
őrült, ki arra lődörög…
Nem jut annak csak béka nyála,
ki hajszálát varrta gyolcsgatyába.
Hiába fő a gyíkfarok,
hízó Holdnál is sorvadok,
fekete holló, vak madár,
röpül, de össze-vissza száll.
Elveszett lelkek, farkasok,
üvöltenek, a Hold ragyog,
remeg az égő, vonagló vízen
- utolsó cseppjét dédelgetem.
Érzem, lassan üt az óra,
sikolt az asszony-mandragóra,
visszhangozzák szurdokok, hegyek,
s kiszáradnak a tengerek.
Zene: Mozart: Requiem mix
Csodaszép versedről jut eszembe:
Valamikor még fehér volt az a holló…
Miki, kedves, ezt meg lehetne filozofálni…de minek